Segíts a lovadon, Az ugrólovas ülése.

Az ugrólovas ülése, Segíts a lovadon.. 
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. márciusi számában. )

Annak, aki ugratni szeretne, természetesen el kell sajátítania az ugratás nélkülözhetetlen "kellékét", az ugróülést. Ennek segítségével a lovas az akadályok leküzdése során hatékonyan segíti lovát és optimális esetben sosem gátolja. Az ugróülés elengedhetetlen alapja a korrekt, mély idomítóülés. Ha ezt birtokolja a lovas, a következő lépés a könnyített ülés, amely tehermentesíti a ló hátát, de mégis kontrollálja sporttársunk minden mozdulatát. Természetesen a könnyített ülés is csak szorgalmas gyakorlással sajátítható el. Így biztosíthatjuk azt, hogy lovunk az akadály átugrásakor adottságait és izomerejét optimálisan használhassa.  

A könnyített ülésről
A könnyített ülésben a lovas felsőteste valamennyivel a függőleges elé kerül. A derék finoman meghúzva, a vállak szétnyitva. Felsőtestűnkkel csak annyira dőljünk előre, hogy súlypontunk egybeessen a mozgó ló súlypontjával. Ha - mint az gyakran látható - túlságosan előredőlünk, ülésünk a ló elejére kerül. Így indokolatlanul terheljük a ló elülső testrészét, arról nem beszélve, hogy segítségeink elvesztik hatásukat. Bokánkat tartsuk lazán a kengyelben. Ülepünk kissé kiemelkedik a nyeregből, így tehermentesítve a ló hátát. Ez azonban csak néhány centimétert jelenthet - így a lovas mindig elfoglalhatja az "alapülést" és határozottan korrigálhat vészhelyzet esetén. Könnyített pozícióban a lovas nem a nyeregben, hanem a nyergen űl! A térdek szorosan a nyergen; a lábszárakkal együtt rugóztatják a mozgást. Az alsó lábszárak kívánatos helye a heveder vonala, a lovas vádlijával mindig kapcsolatban marad a ló testével. A kengyeleket állítsuk három lyukkal rövidebbre az idomításnál használt hossznál. Túl hosszú kengyel esetén a lovas nem tud könnyíteni, ha pedig a kengyelhossz túl rövid, az a segítségadás rovására mehet, az akadály felett pedig veszélyezteti a biztonságos ülést. Fontos, hogy pozíciónkat soha ne a szárak segítségével tartsuk fönn! Fiatal vagy tapasztalatlan lovasoknál jó szolgálatot tehet egy a ló nyakára csatolt kengyelszíj. Inkább ebbe kapaszkodjunk, mint a szárakba.

Segítségadás könnyített ülésben
Ha lovunk jól idomított, akkor minden további nélkül reagál a könnyített ülésben adott jelzésekre - lovasnyelven segítségekre. Törekedjünk arra, hogy a lehető legkönnyebb kapcsolatban maradjunk a ló szájával. Ha létrejön a könnyed és folyamatos támaszkodás, a ló könnyedén és szívesen vágtázik majd alattunk, hátulsó lábával szorgalmasan és állandóan súlypontja alá ugorva. A könnyített és az idomítóülésben adott segítségek között nincs különbség. Iramfokozáskor a térdek és alsó lábszárak jobban zárnak, a felsőtest pedig a tempónak megfelelően hajszálnyival előrébb vagy hátrább kerül. Jó, ha lovunk reagál a hangsegítségekre. Ezt a lovak megtanulják - mi pedig gyakran hasznát vehetjük edzésen vagy versenyen. Fordulatokban lovunk maradjon ütemes és lendületes. A lovas a fordulat irányába néz és ugyancsak ebbe az irányba helyezi súlyát. A belső csizma aktiválja, a külső pedig kontrollálja a ló hátulsó lábait.

Az ugróülésről
A lovas könnyed pozícióját ugyanúgy fenntartja, mint a síkmunkában "használatos" könnyített ülésnél. A térdek és sarkak mélyen vannak, a boka fokozottabb rugózást és terhelést vesz fel. A lovas keze a ló szája irányába mozdul, de figyeljünk arra, hogy a kapcsolat soha ne szakadjon meg a ló szájával. Bizonyos helyzetekben - amikor az akadály után gyors fordulat következik - a lovas már ugrás közben az új irányra "gondol". Testsúlyát automatikusan a következő akadály felé terheli, így fordítva a lovat szinte már a levegőben. Az elugrás és a lebegés fázisában ideális esetben a lovas felsőteste párhuzamos a ló nyakával és marjával. Az ülep csak néhány centiméterre hagyja el a ló hátát- akárcsak a könnyített ülésben. A földet érés fázisában a lovas felsőteste finoman hátrafelé mozdul. Az ülés egy pillanatra érintkezik a nyereggel, anélkül, hogy a ló hátát túlságosan megterhelné.

Hibák az ugróülésben
Az ugróülés leggyakoribb hibái a ló "megelőzése" az akadály előtt vagy fölött - illetve a ló mozgásától való elmaradás ugyanezen helyzetekben. Nagyon zavaró a ló számára, ha a lovas megkísérli "elemelni" lovát a talajtól. A ló elkezdi félteni a száját, fejét fent tartja, stílusát pedig teljesen elveszítheti. Gyakran láthatjuk, hogy a lovas lábszára hátracsúszik a ló oldala mentén, különösen nagy akadályokon fordulhat elő. Ez mindaddig nem zavarja a lovat, amíg a lovas lábfeje párhuzamos marad a ló testével. Más a helyzet, ha a lovas sarkai és sarkantyúi befelé fordulnak. Ez már igazán kellemetlen a ló számára.
Mindenesetre a lehető legszebb stílusra kell törekedni. A legszebb stílus ugyanis a legkönnyebb nekünk és lovunknak is.